2012. december 14., péntek

Malomparki mese


Egyszer volt,hol nem volt. Az üveghegyen is túl...
Megalakult egy közösség, nem annyira spontán, de mindenképp nyomás nélkül.
Jó lehet a kis csapat, hiszen a tagság napról-napra gyarapszik.


Kedves kis társaság, csupa alkotó szellem és kéz.
KreDenc a nevük. Időről-időre összegyűlnek és portékáikat a közönség elé teszik.
A közönség befogadó, kedves, már várják az újabb alkalmakat.


Micsoda nagy szerencse, hogy van adventi vásár. 
(Túl azon, hogy a fogyasztói társadalom és körülményei 
a kétkezi embert folyamatosan elgondolkodtatják...
Termék dömping, tömeges cuccok...)



Szóval, jó az adventi vásár,
 mert itt most  csak más van.
Nem tömeges, teljesen egyedi.


Jó az adventi vásár, mert a helyszínen alkotás folyik.
Együtt, mégis önállóan alkotnak.


Édes élet :-).
Erről a grillázsos és a cuki is gondoskodik.



A KreDenc pedig a kicsikről is gondoskodik.
Mézeskalács sütés a kézművesekkel közösen.
Ajándék :-)



 Ajándék a barátság és a mosoly.
A KreDences már csak ilyen.
Segíti a társát.


Hogy jön mindehhez a zsíros kenyér hagymával?
Az esti műszak túlélési eszköze.
:-D


Mese ez, 21. századi.
 Igaz, tiszta, effektektől, háttérzajoktól mentes mese.